Gyilkos túra light - A LÁPKIRÁLY LÁNYA (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-11-03 | Gulyás Dominik

Az új Star Wars-trilógia után alig hallunk bármit is Daisy Ridleyről. Rey megformálása után csupán a Chaos Walkingban (illetve pár rövid szerepen) láthattuk őt viszont. Ez arra enged következtetni, hogy vagy nem jött be neki az új trilógia utáni hírnév, vagy csak egész egyszerűen kerüli a nyilvánosságot. Hiszen, ha jobban megnézzük, a szereplőgárdából egyedül Adam Driver, meg Oscar Isaac tudott jól kijönni. Egyikük egyszerre tudott befutni underground (Marrige Story, Annette, Paterson), és közönség filmes (65) vonalon, míg a másik már előtte is rendelkezett egy elismert biográfiával (Lewelyn Davis világa, Drive, Ex Machina). Azonban ez nem azt jelenti, hogy Daisy Ridleynek ne lenne esélye nagyobb szerepeket kapnia, de tény, hogy jelenleg nem nagyon kap lehetőségeket arra, hogy megcsillogtassa tudását. És valószínűleg A lápkirály lánya sem fog ebben segíteni neki, pedig ő még a film a jobb pontjai közé tartozik.

Helena (Daisy Ridley) az erdőben él családjával, ahol apja Jacob Holbrook (Ben Mendehlson) mindennap elviszi őt vadászni. A lány szeret vele lenni, és megtanulja, hogy kell a vadonban túlélni. Viszont anyjával együtt csak foglyok, akiknek egyik nap megadatik a lehetőség, hogy megszökjenek, Jacobot pedig elfogja a rendőrség. Ezzel a traumával nő fel Helena, aki családja előtt tagadja, hogy ő a hírhedt „Lápkirálynak” a lánya. A múlt azonban utoléri őt, miután apja megszökik a börtönből, neki pedig meg kell védenie a családját.

A lápkirály lánya Karen Dionne azonos című regényének az adaptációja, és alapvető thrilleri sablonokkal rendelkezik. A főszereplő lány, aki próbál menekülni a múltja elől, de az visszatér hozzá, ezért egyszer és mindenkorra le kell számolnia vele. Valljuk be, nem ez a világ legeredetibb ötlete, ráadásul a Gyilkos túrára hajazó mocsaras környezet is ismerős már számtalan filmből. Ez a film sem árul zsákbamacskát. Megtörténik, aminek meg kell történnie, és a tapasztalt filmnézők már előre tudják, hova fog kifutni az egész. Ha pedig ezzel tisztában vagyunk, akkor a film hozza azt, amit elvárunk tőle. 

A rendezés korrekt, a majdnem két órás hosszát pedig egész jól kitölti. Nincsennek felesleges sallangok, vagy időhúzó történetszálak. Valahogy sikerült megtalálni azt az arányt, amitől nem válik unalmassá ez az amúgy abszolút kiszámítható cselekmény. 

A színészek szintén korrektek. Daisy Ridley hozza a formáját, viszont Ben Mendelsohnnál érezhető egy nagy félrecastingolás. Ő egyszerűen nem működik egy a vadonban élő, kemény, túlélő figuraként, akitől tartani kéne. Itt ami inkább nagyobb probléma, az a forgatókönyv sablonossága, és felszínessége. Sok konfliktusszál hamar lezárul, mint például ahogy Helen titkolja a múltját férje elől, vagy ahogy próbál beilleszkedni a társadalomba. Ezekből nagyon keveset látunk, és emiatt a tét sem olyan erős, mint amilyen lehetne. Ráadásul a film sem bevállalós, hiába kapta meg az R kategóriát. Egy mocskos, túlélőfilmhez képest nagyon kevés naturális részt látunk, és ezért a néző is matinészerű biztonságban érezheti magát, miközben nézi.

A lápkirály lánya végső soron egy magához képest nézhető alkotás, ami nem váltja meg ugyan a világot, de egy unalmas szombat estére még jól is eshet. Főleg, ha kedvelitek Daisy Ridleyt. De ennél többet nem kell várni tőle. 

Képek: TMDb