Horror, gyerekeknek! – ÖT ÉJJEL FREDDY PIZZÁZÓJÁBAN (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-11-11 | Molnár Roland

A Five Nights at Freddy’s egy 2014-ben útjára indult független fejlesztésű horrorjáték-sorozat. A megálmodója Scott Cawthon. A videojáték úgy vált híressé világszerte, hogy youtuberek ijedtek halálra különböző szituációkban. Az alkotás története szerint adott egy gyerekeknek kitalált pizzázó, amiben olyan érdekes animatronikus bábok szórakoztatják a nagyérdeműt, mint az ikonikus Freddy maci és társai. Azonban a 80-as években botrányba keveredett helynek váratlanul be kell zárnia kapuit az érdeklődök előtt. Az évek során rengeteg megbízott éjjeliőr megfordul az üresen álló épületben, de egy sem tudta hosszútávon megtartani a munkát. A szóbeszéd szerint esténként a pizzázó falai között életre kelnek Freddy és barátai. A játékos egy biztonsági őrt alakít, akinek éjjel szemmel kell tartania a helyet, miközben ijesztő helyzetekbe keverednek a játékon belül. A népszerűség olyan mértéket öltött, hogy azóta már kilenc részt tartalmaz a széria. A spin-off részekről pedig már nem is beszélve.

A sikert látva elképzelhetetlené vált, hogy Hollywood ne kapna egy adaptáció lehetőségén. A projekt sokáig porosodott a Blumhouse asztalán, de idén a rémület éjszakáján kikerült a munkapadról. A történetünk főszereplője Mike (Josh Hutcherson) lesz. A cselekmény szempontjából róla annyit érdemes tudni, hogy húgával Abbyvel (Piper Rubio) egyedül élnek a szüleik halála után. Mike egy plázában dolgozik, mint biztonsági őr. Az egyik átlagosnak induló munkanapján azonban észrevesz egy gyanúsan viselkedő férfit és egy kisgyereket, akit mintha épp el akarnának rabolni. A gyermekkori traumái felszínre törnek, így felindulásból cselekszik és nekiront az amúgy ártatlan apukának. Az elbocsájtásából felocsúdni sem tudó Mike-nak olyan problémákkal kell szembenéznie, mint a nagynénje gyermekfelügyeleti követelései Abby esetén. A munkanélküli bátynak hamar melóra lenne szüksége, hogy a bíróságon prioritást élvezhessen nagynénjével szemben a felügyelet megítélésénél. A munkaközvetítő felkeresése után ajánlatott kap egy éjszakai állásra, mégpedig Freddy pizzázójába. A munkával kapcsolatos információk ismertetése után megkapja a lehetőséget a bizonyításra. A helyszín viszont nem várt meglepetéseket rejt a falai között. Az aranyos, gyermeki külső mögött egy sötét múltbéli történet húzódik meg, ami végül összeér a Mike-ot azóta is kísértő traumáival.

Korábbi horrorfilmek esetén is alakultak ki zsáneren belüli klisék. A mostani horroroknál viszont megfigyelhetjük egyfajta intellektuális mélység kényszer-effektust, mintha minden ilyen filmbe próbálnák beleilleszteni a családi traumát átélt karakter archeotípusát, így a horrorzsáner csorbát szenved. A jelen produktumunkat, ha megvizsgáljuk közelebbről, kiderül, hogy a játékok világát hűen ábrázolja, egy korrekt adaptáció lesz. A rendezés - horrorhoz képest - igényes, egy-két olcsó jumpscare-t leszámítva. A hibák ott kezdődnek, amikor elidőzünk olyan érdektelen szálakkal, amik teljesen unalomba fullasztanak egy amúgy ígéretes koncepciót. A forgatókönyv nagyon inkonzisztensen áll az alapanyaghoz. A játékidő 40. percéig Mike múltjával és Abbyvel való kapcsolata uralja a képernyőidőt és a nagynénjével való szembenállásuk. A produkció második felében megismerhetjük a pizzázó sötét múltját, illetve tartalmazza a minimális horrorsablonokat. A film nem rendelkezik ijesztőnek mondható jelenetekkel, ami nem meglepetés a PG-13-as besorolás miatt. A Blumhouse biztonsági játékba fektette a pénzét, és ahogy a M3GAN esetén, úgy itt sem vitték túlzásba a vér látványát. Az robotok látványa és filmbeli szerepük sem fognak a nézőknek álmatlan éjszakákat okozni. A célközönség egyértelműen a fiatalabb rétegre lett belőve, ami számomra kiábrándító. A pizzázóban eltűnt gyerekek és a minden mögött álló antagonista kibontására kevés idő jutott. Ezek mellett néztem volna még archív felvételeket, a pizzázó fénykorából és sokkalta jobban örültem volna, ha ez a történet nemcsak egy mellékes szálként szerepel Mike miatt a filmben. A készítők próbáltak valami új nézőpontot és történetet belevinni ebbe a franchise-ba, ami, ha nem is sült el kifejezetten rosszul, azonban kiszámítható dráma/thriller vonal érdekében beáldozták a történetben rejlő horror legjobb elemeit, így az csak nyomokban tartalmazza azt a fajta hangulatot, amit a játékok átadtak a játékosoknak.

A környezet és a pizzázó milliője, az animatronikus bábok kinézete kiemelendő, hozzák az elvárt szintet. A színészek is korrektül hozzák a tőlük elvárhatót, Matthew Lillardet öröm volt újra „horrorfilmben” látni, belőle kértem volna még repetát. Elizabeth Lail elbűvölő, de a karaktere teljesen érthetetlen számomra, nagyon mellélőtt vele a forgatókönyv.

Az öt éjjel Freddy pizzázójában nem egy bűnrossz film, de a jó sem ilyen. Az összképet tekintve egy korrekt adaptáció, ami az érdektelenség mocsarában süllyed. Az anyagi siker így is borítékolható, ez köszönhető a Blumhouse üzleti stratégiájának. Az a kérdés, hogy ha lesz folytatás, akkor az is hasonló kihagyott ziccer marad? Vagy tanulnak a hibáikból és tökéletesre csiszolják az amúgy ígéretesnek kinéző formulát. A filmet még elkaphatjátok a magyar mozikban, illetve streamingen. A fanoknak természetesen a kétes megítélése miatt is teljes szívvel ajánlani tudom.