Nincs lehetetlen – NYAD (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-11-14 | Juhász Péter

Azokat a filmeket szeretem igazán, amiben valódi, emberi hőstettekről regélnek, nem pedig CGI központú mesékkel próbálnak meggyőzni, hogy nincs lehetetlen. Amikor a dráma csontig hatol, az érzelmek valósak, a történések pedig tényleges alapokon nyugszanak. Az igazán értékes mozgókép számomra az, aminek végén együtt örülök az elképesztő sikernek, vagy épp zokogok a bukás fájdalmától. A Nyad egyike ezeknek az alkotásoknak.

Diana Nyad amerikai író, újságíró, motivációs előadó, nem mellesleg hosszútávúszó. 1975-ben országos figyelmet kapott, amikor rekordidő alatt körbeúszta Manhattant, majd a bahamai North Biminitől a floridai Juno Beachig jutott. 30 évvel később, 2013-ban, olyan dolgot kísérelt meg, amire jómagam 42 évesen sem lennék képes. 64 évesen indult útnak a kubai Havannából a floridai Key Westbe, a vízben gyilkos medúzák, vérre szomjazó cápák, és a természet féktelen ereje várta. A Kubából Floridába való átkelés döbbenetes történetét a Netflix égisze alatt vitték filmre, a főszerepben pedig a kiváló Anette Benning és a mindig csodálatos Jodie Foster látható.

Amikor az ember olyan dolgot hall, amit egyszerűen nem bír beépíteni a tudatába, muszáj ösztöneire hagyatkoznia, és hagyni magát, hogy a történet magával ragadja. Sosem voltam jó úszó, a vizet sem kedvelem túlzottan, épp ezért minden olyan cselekedet, ami a Földünket beborító, végtelen folyamban zajlik, ámulattal tölt el. Diana Nyad története egyike ezeknek. Bevallom, semmit sem tudtam róla, de immáron ott van az általam leginkább csodált emberek között.

Elizabeth Chai Vasarhelyi apai ágon hazánk szülötte, filmes pályáját Mike Nichols Közelebb című produkciójában kezdte, első filmje a Tribeca Filmfesztiválon debütált, és nevéhez fűződik egy másik káprázatos sportteljesítményt bemutató darab; Alex Honnold kötél nélküli mászása, a Free Solo című dokumentumfilmben. A Nyad méltó módon tiszteleg egy élő legenda előtt, aki pontosan 10 évvel ezelőtt hajtotta végre szó szerinti hőstettét.

Anno, a ’70-es évek végén nem sikerült neki az, ami utána 30 éven keresztül ott motoszkált a fejében. Elbukta a szinte elképzelhetetlen kísérletet; 160km-t úszni egyhuzamban, megállás nélkül. 61 évesen jött el az idő, hogy legyőzve önmagát újból megkísérelje a lehetetlent. Nem ment könnyedén. Többszöri próbálkozás után is legyőzhetetlennek tűnt az emberi ésszel felfoghatatlan távolság. Ám, Diana nem adta fel, és ezzel nem csupán önmagának bizonyított, hanem a világnak is megmutatta, nincs olyan, hogy lehetetlen.

Anette Benning és Jodie Foster lenyűgözőek a szerepben. Benning eddig is híres volt a nagyszerű alakításokról, elég az Amerikai szépségre vagy a Svindlerekre gondolnunk, Foster pedig mindörökre velünk maradt, hála A bárányok hallgatnak című klasszikusnak.

Diana Nyad heroikus története alapból magába foglalja a drámai mozik összes esszenciáját. A szívhez szóló történetet, az ember erejének példabeszédét, a soha fel nem adás mantráját, ezek mind ott lapulnak a sorok között. A filmet Nyad saját életrajzi könyve alapján vitték filmre, és a végeredmény több mint nagyszerű lett. Ez az a mozi, amit sokunknak meg kellene nézni. Hazánk társadalma, tisztelet a kivételnek, napi szinten küzd az elhízással, és minden vele járó rákfenével. Nálunk az egyik legrosszabb a testmozgás hiányához fűzhető egészségügyi statisztika, és többen ülnek kényelmesen a fotelben, mint ahányan tesznek végre valamit önmagunkért.

Diana Nyad története elsősorban nekik lehet kiváló, hiteles példabeszéd arról, hogy sokkal több rejlik bennünk, mint azt gondolnánk. Testünknek csupán elménk szabhat gátat, így lehetséges, hogy Diana 60 fölött vágott neki annak az útnak, amit más álmában sem tudna teljesíteni. Noha a Guinness Rekordok Könyve nem hagyta jóvá hiányos dokumentációra, a személyzet egymásnak ellentmondó jelentéseire és egy olyan szervezet szabályaira hivatkozva, amely az úszás idején még nem létezett, Nyad teljesítményét nem lehet megkérdőjelezni.

Megküzdve az elemekkel, és elsősorban önmagával, legyőzve egy gyermekkori trauma fájó emlékét, számomra felülmúlt minden csilivili szuperhőst, és bebizonyította; bárki elérheti álmait, vágyait, ha hisz bennük, képes felülkerekedni önmagán, és küzd az utolsó leheletig. A Nyad nagyszerű mozi, felkavarja érzelmeinket, olykor nevetésre sarkall, máskor könnyekre fakaszt. Elkápráztat kiváló színészeivel, köztük a mellékszerepben tündöklő Rhys Ifansszel, és felpiszkálja bennünk a harcost, aki mindannyiunkban ott lapul, csak fel kell szépen ébreszteni.