Sorozatajánló - A CONTINENTAL: JOHN WICK VILÁGÁBÓL (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-11-18 | Molnár Roland

A John Wick, mint filmes brand az utóbbi években annyira kinőtte magát, hogy Hollywood nemhogy elengedi eme bérgyilkos univerzum kezét, hanem tovább bővíti azt különböző projektekkel. Ennek az első mellékterméke az eredeti filmekben szereplő The Continental hotel vezérigazgatója, Winston Scott háttértörténete. A filmekben a karaktert Ian McShane brit színészlegenda kelti életre.

A sorozat egy előzménytörténet arról, hogy Winston Scott miként vette át az irányítást a New York-i Continental hotel felett. A stábban csak produceri feladatokat láttak el a filmszéria kreátorai, tehát Chad Stahelski, David Leitch és Derek Kolstad. A rendezést ennek ellenére a szakmában már olyannyira tapasztalt emberekre bízták, mint Albert Hughes (Éli könyve, A pokolból) vagy Charlotte Brändström (A kívülálló, A hatalom gyűrűi). A színészi stábban egy igazán húzónév is szerepel, méghozzá Mel Gibson, aki a sorozat antagonistáját személyesíti meg. A többi szereplőt viszonylag radar alatt lévő színészek játsszák, de egyikük sem okoz csalódást, sőt a nekik megírt karaktereket profi módon keltik életre a kamerák előtt. A hatalmas pozitívum, amin állt vagy bukott volna a sorozat, az a fiatal Winston castingja. De emiatt kár volt aggódni, hiszen Colin Woodell a sármjával és pimaszságával ellopja a showt. Ő és a többiek közti dinamika igazán izgalmassá és szerethetővé teszi ezt a bosszúálló bandát.

Ezenfelül kitérnék a díszletekre és kosztümökre, amik remekül adják vissza a 70-es évekbeli New York korrupció mocskától bűzlő, nyírkos, neonfényes környezetét. Ehhez hozzátartozik a hallóideg-orgazmust előidéző zenei válogatás, amiben olyan zenék csendülnek fel, mint Baby Huey: Hard Times, Boney M.: Daddy Cool, Donna Summer: I Feel Love.

A történetet sem elfelejtve térjünk ki arra, mi az elindítója az eseményeknek. Frankie Scott (Ben Robson) és Winston Scott (Colin Woodell) édestestvérek, akik szegény családi környezetben nőttek fel és egy idő után az utcán kellett boldogulniuk. Ekkortájt karolta fel őket az akkori alvilág feje, Cormac O’Connor (Mel Gibson), aki kezdetben kisebb piti lopásokkal bízta meg őket, illetve manipulációval a közelében tartotta a fiúkat. A 70-es évekre viszont Frankie és Winston elszakadtak egymástól. Frankie Cormac jobbkeze lesz, aki mindenféle mocskos melót megcsinál neki. A gyilkolás számára olyan, mint a biciklizés. A tengerentúlon eközben Winston pénzügyi csalásokkal húz le gazdag befektetőket Londonban. A bonyodalmat, és persze a két testvér útjának újbóli keresztezését az okozza, hogy Frankie ellop egy éremprés nevű tárgyat Cormactől. Az eltulajdonított tárgy jellegzetesen McGuffin-hatású forgatókönyvi tulajdonsággal bír, ami előremozdítja történéseket és cselekvésre készteti a szereplőinket. A konfliktus kiinduló pontját képezi, amiből később kialakul egy bosszútörténet.

A cselekmény nem tartalmaz hatalmas fordulatokat főleg főszereplőnk szempontjából, hiszen mindenki tudja, aki látta a filmeket, hogy Winston karakterét nem érheti semmiféle bántódás, mert a későbbiekben John Wick-filmek történetének szerves részét képezi a karaktere. Az őt körülvevő figurák viszont nagyon jól működnek és értük amiatt lehet izgulni, hogy túlélik-e a hotel ostromát. A gun-fu közelharcok hozzák a minőségi szintet a John Wick névhez mérten. A nagyobb akciószekvenciák sem néznek ki rosszul, viszont az első epizódban szereplő autós jelenet botrányosan rosszul lett megvalósítva. Mind a vágás, és kivitelezés sántított, a John Wick: 4. felvonás párizsi Ford Mustangos akciózását meg sem közelíti. Emellett a CGI is párszor lelóg a képernyőről.

Ezenkívül a sorozatnak megvan a maga identitása, csak akkor válik döcögőssé, mikor az anyaszériát akarja majmolni az előbb említett autós jelenettel. Akik viszont azt a fék nélküli akciócunamit várják el ettől a szériától is, mint, amit a mozifilmekben láttak, őket el kell, hogy keserítsem, hisz a narratíva itt sokkalta karakterorientáltabb, ami abban mutatkozik meg, hogy hosszabbak a párbeszédek, a szereplőknek pedig van hátterük és valós motivációik. Ezzel a produkció remekül tudja bővíteni a meglévő univerzumát, ami a filmekben főként a háttérben húzódott meg, itt a középpontba kerül. Azonban még így is több infót vártam volna a Felső körről, vagy eme bérgyilkos világ hierarchikus rendszeréről - már az eddig is ismert alapszabályokon felül.

Az zavart még picit a sorozatban, hogy plot armor-t alkalmaztak két bérgyilkosra, hogy biztosan ott legyenek a végjátékra, míg a többi hotelben tartózkodó társaikat Winston és csapata könnyedén legyőzött. Ezt azért gondoltam fontosnak megemlíteni, mert a széria komolyan veszi magát, nem úgy, mint a filmek. És ebből a realisztikusságból - már amennyire lehet ez a fiktív világ realisztikus - ebben az esetben visszavettek a forgatókönyv kedvéért. Mindezek mellé kapunk egy érdekes rendőri szálat, ami szerintem elengedhetetlen volt egy ekkora bűnszervezetet védő hotel környezetében. Ezt a mellékágat stílusosan kötötték össze Scott múltjával. Azt nem tudom, hogy a készítők terveznek-e folytatást ennek a háromrészes minisorozatnak, de én szívesen néznék még hasonló történeteket a John Wick világából. A Continental nem váltja meg a világot, és nem is talál fel semmi újdonságot, de egy üde színfoltot hoz az általunk ismert John Wick univerzumba, a saját lábán is képes megállni. Arra remek példát mutatott ez a produkció, hogy John Wick, mint protagonista nélkül is képes működni ez a formula a jövőben. Akik odáig vannak a filmek világáért és vágynak valami szórakoztató sorozatra, nekik bátran tudom ajánlan, mert a maga műfajában még mindig egy egyedi gyémántként ragyogja be a kínálatot.

A Continental: John Wick világából című minisorozat elérhető az Amazon Prime Video kínálatában!

Képek: TMDb